Ebédre híttak. Elfogadtam

A meghivást nagy szívesen,

Nem az ebédre nézve,

Hanem mert vettem észre,

Hogy köztünk szép lyány is leszen.

S volt szép lyány, még pedig milyen szép!

Könnyű lehellet termete,

Fejér egén szemének

Sötétkék napok égtek…

De ez nem tartozik ide.

Csakhogy szép lyányka volt, nagyon szép,

S én őt tüstént megszeretém.

»Kigyúlt indúlatommal

Ebéd után azonnal

Kirontok!« így elmélkedém.

Ebéd alatt erősen szítam

A szíverősitő italt,

Hogy a nagy pillanatban

Majd annál biztosabban

Vívhassam ki a diadalt.

De hah, a szíverősitő úgy

Megerősíté szívemet,

Hogy, az erőből aztán

Lábamban nem maradván,

Kirontanom nem lehetett.

(Eperjes.)