Mihelyt megpillantottalak, menyecske,

Bordám alatt ez a kis húsdarab

Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske.

Azóta mellem folyton égő katlan,

S a láng mindig tovább, tovább harap…

Csak te ne volnál oly meggyujthatatlan!

Kebled fejérlő, mint az alabastrom,

De búm sötét, mint holmi ócska klastrom,

S csak a halál lesz dúlt szivemre flastrom.

(Igló.)