Megvallom, hogy én az iskolában

Rest tanúló voltam, szörnyü rest.

Légy tanítóm, jó leányka, tőled

Majd tanúlok édesörömest.

S okvetetlen tőled kell tanulnom,

A mit mostan tudni akarok.

Nem tanulják azt az iskolában,

Nem tudják azt a professorok.

Nos, leányka, lészsz-e hát tanítóm?

Kell-e tőlem a professorság?

Azt szeretném én csak megtanulni:

Mit tesz az a szó, hogy »boldogság«?

Nem kerűl ám sok fáradságodba,

Ne gondold; csak egy kis perczig vársz…

Szólnod sem kell… minek?… egy tekintet

Mindent oly szépen megmagyaráz.

(Szalk-Szent-Márton.)