Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!

S én Pestnek mindig jó barátja voltam,

És a hol csak kell, hát pártját fogom,

Volt itt nekem sok kellemes napom.

Kivált h’ az utczán kóborolhatok:

Az angyaloknál boldogabb vagyok.

Egy óriáskigyó bámészkodásom,

Végighuzódik a népsokaságon.

S aztán itt minden olyan érdekes,

A sziv örömében csak ugy repes.

A vargainasok pofozkodása,

A bérkocsiknak embergázolása,

A zsebmetszők, a pörölő kofák

Az embert mind igen mulattatják.

S azt kell még látni, hogyha szép időben

Sétára kél a tarka-barka nőnem;

Mi szépek ők, mi szépek, teringette,

Elől kifestve és hátul kitömve.

Hát a hol a dicső arszlánok járnak!

Azt nevezem aztán baromvásárnak.

(Pest.)

-203-