Szabadságért küzdött az ifju,

S börtönbe dobták, ottan űl,

És meg-megrázza és átkozza

Bilincsét nagy kegyetlenűl.

Bilincse ekkép szóla hozzá:

»Csörgess, de oh ne átkozzál!

Csörgess, ifjú, csörgésem átok,

Mely a zsarnok fejére száll.

Ugy-e nem ismersz? a szabadság

Csatáiban kard voltam én,

S épen talán a te kezedben

Villogtam a vér mezején.

Szerencsétlen te, szerencsétlen

Kardoddal hol találkozál!

Csörgess, ifjú, csörgésem átok,

Mely a zsarnok fejére száll.

Bilincset vertenek belőlem,

Belőlem, a ki kard valék,

S ki vélem vítt a szabadságért,

Most azt szorítom… szörnyüség!

Szégyennek és haragnak pírja

A rozsda, a mely rajtam áll!

Csörgess, ifjú, csörgésem átok,

Mely a zsarnok fejére száll.«

(Nagy-Károly.) -268-