(Béranger után francziából.)

Vidám fiúk, kik bornál egyesültök,

Közétek bájol engem dalotok.

Öreg vagyok, de bárha reszket hangom,

Fogadjatok be, én is danolok.

A múlt időkről újakat beszélek;

A vén Panarddal én együtt ivám.

Bor és dicsőség s szerelem baráti,

Mosolygjatok az aggastyán dalán.

Mi ez? mind vágytok engem ünnepelni?

Nemes bor ömlik egészségemért.

E fogadásra büszke szívem, mely fél,

Mely attól tart, hogy mást csak szomorít.

Csak hadd födözzön a vidámság szárnya,

Idővel úgy is máskép lesztek ám!

Bor és dicsőség s szerelem baráti,

Mosolygjatok az aggastyán dalán.

Miként ti most, én is szerelmeskedtem;

Szólhatnak erről nagyanyáitok.

Házam, barátim, kedvesim valának,

Ezek közül már semmit sem birok.

Emlékeim maradtak meg csak; olykor

Sohajtok is, ha más nem néz reám.

Bor és dicsőség s szerelem baráti,

Mosolygjatok az aggastyán dalán.

-264-

Volt vészeinkben több hajótörésem,

De Frankhon szép egét nem hagytam el.

Azt a kevés bort, melyet megmentettem,

Sértett kevélység nem zavarja fel.

Sőt énekeltem az új szüretekben

Egykor tulajdon hegyem oldalán.

Bor és dicsőség s szerelem baráti,

Mosolygjatok az aggastyán dalán.

Egy elmult kornak régi katonája,

Mint Nestor nektek nem beszélek én.

Egész időm, hol fénylett bátorságom,

Egy harczotokkal fölcseréleném.

Sőt halhatatlan hősiségtek által

Egy új zászló mellé csatoltatám.

Bor és dicsőség s szerelem baráti,

Mosolygjatok az aggastyán dalán.

Milyen jövendőt biztosít erénytek!

Éltessük, ifjak, végszerelmemet.

Szabadságában a világ megújul,

Jobb napok járnak majd sirom felett.

Kedves fecskéi ti egy szép tavasznak,

Hogy lássalak, azért nem távozám.

Bor és dicsőség s szerelem baráti,

Mosolygjatok az aggastyán dalán.

(Pest.)