Legyen átok a földön,

Hol ama fa termett,

A melyből én nekem

Bölcső készítteték;

Legyen átkozott a kéz,

Mely e fát ülteté,

És átkozott az eső s a napsugár,

Mely e fát felnövelte!… –

De áldás légyen a földön,

Hol ama fa termett,

Melyből nekem majd

Koporsó készűl;

Áldott legyen a kéz,

Mely a fát ülteté,

Áldott az eső s a napsugár,

Mely e fát felnövelte!

(Szalk-Szent-Márton.)