Az álom

A természetnek legszebb adománya.

Megnyílik ekkor vágyink tartománya,

Mit nem lelünk meg ébren a világon.

Álmában a szegény

Nem fázik és nem éhezik,

Bibor ruhába öltözik,

S jár szép szobák lágy szőnyegén.

Álmában a király

Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál…

Nyugalmat élvez.

Álmában az ifju elmegy kedveséhez,

Kiért epeszti tiltott szerelem,

S ott olvad égő kebelén. –

Álmamban én

Rabnemzetek bilincsét tördelem!

(Szalk-Szent-Márton.)