Az én szivem egy földalatti lak,

Sötét, sötét!

Az öröm egy-egy fényes sugarat

Csak néha vét

Mélyébe e földalatti háznak.

Ez a fény is csak azért pillant bele,

Hogy lássa a szörnyeket, mik ott tanyáznak,

Mikkel tele van, tele!

(Szalk-Szent-Márton.)