Daczos leány!

Hagyd megcsókolni magad,

Hagyd átölelnem derekad.

Nap megy nap után,

S ha napjaid elhaladnak,

Maradsz magadnak.

Száraz derekad

Majd senki meg nem öleli,

Csak a koporsónak deszkája,

S halvány ajakad

Más nem csókolja, csak a sír férgei…

Gondolj reája. –

Mit érzesz,

Nem rendül meg szived?

Nem érezed,

Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz?

(Szalk-Szent-Márton.)