Hajamnak egy fürtjét levágom,

Melynek most minden szála szög;

S ha majd elmúlik ifjuságom,

Ha majd megőszülök:

A falra függesztem tükör helyett

E barna fürtöt; így csalom meg szememet,

Hitetve, hogy még fiatal vagyok…

De vajon nem árul-e el

A szív ütése, mely

Majd mindig halkabban dobog?

(Szalk-Szent-Márton.)