Ti szép leánykák szemei!

S én el fogom felejteni,

Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. –

Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,

Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.

A lyányi szív csalárd folyó csak,

A melybe sugáraikat veték

Az égi csillagok…

Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.

(Szalk-Szent-Márton.)