Nem csak mi vénülünk, mi emberek…

Mi volna, a mi nem vénülne meg?

Nézzétek a napot, ha jön a deczember:

Nem valóságos öreg ember?

Későn ébred, s alig

Hogy fölkapaszkodhatik

Az égre, oly erőtelen;

Mogorván néz a világra s hidegen,

S olyan korán ledől megint ágyára.

Majd végesvégül

Azt is megérjük, hogy megőszül,

És ekkor… ekkor fejér lesz sugára.

(Szalk-Szent-Márton.)