Szerelemnek rózsákkal

Hintett nyoszolyája!

Megint lefektettem a

Lelkemet reája.

Szerelem rózsáiból

Tövis-e vagy illat,

Mely szívemig, életem

Gyökeréig elhat?

Akár tövis jut nekem,

Akár az illatja,

Mindegy! fekügy rá lelkem,

S álmodozzál rajta;

Álmodd meg azt a nagy szót,

A mely nincsen még meg,

A mely kifejezze majd:

Milyen forrón érzek!

(Nagy-Bánya.)