Te ifjúság, te forgószél!

Ki szép virágfűzért

Sodorsz magaddal… e virágokat

Futtodban homlokunkra keríted…

Egy percz alatt

Ismét leröpíted,

S gyorsan tovább futasz.

Mi búsan álmélkodva állunk

S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk

Valál? talán nem is igaz!

(Szalk-Szent-Márton.)