Voltak fejedelmek,

A kiknek emlékoszlopot emeltek

Magast és fényeset,

Mely hirdeté nagyságukat,

Mely hirdeté jóságukat.

És hol van az oszlop?… elesett!

El kellett esnie,

Mert hazugsággal volt tele.

Az idő igaz,

S eldönti, a mi nem az.

Ott áll a sír most emléktelenül,

Az eltörött helyett mást nem tevének…

De nem! hisz örök átka nemzetének

Sötét oszlopként rajta nehezűl.

(Szalk-Szent-Márton.)