Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk

A konyha szöglete,

Kegyelmes jó urunk

Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.

Ha gazdánk jóllakék,

Marad még asztalán,

S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,

Hogy pattog némelykor,

És pattogása fáj,

No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk

Ismét magához int,

S mi nyaljuk boldogan

Kegyelmes lábait!

(Pest.)