Csak ugy omlanak most hozzám

A szebbnél szebb levelek!

Minap egygyel kedvesem majd

Szívem repesztette meg,

Most meg arra figyelmeztet

Egy nem ismert jó barátom,

Hogy »vigyázzak s fussak innen,

Mert közel van a halálom,

Fussak innen! orgyilkos kéz

Fenyegeti éltemet.«

Tréfa-e ez vagy valóság?

Egyik s másik is lehet.

Jó barátom, hogyha tréfálsz,

Fordulnál más emberekhez,

Mert az ily kis tréfácskával

Engemet meg nem ijesztesz.

S ha nem tréfa? ha valóban

Tör valaki ellenem?

Úgy is jól van, majd bevárom

És megnézem emberem.

Tán valami rosz poéta,

Kinek Pegazusom lába

Rá hágott a tyukszemére

Helikonra-ballagtába’?

Vagy valami táblabiró?

Kinek úri fejirül

Leütöttem a parókát

S a feje is leröpült?

Vagy valami vetélytársam,

Ki miattam kosarat hord,

Kit lehánytam a nyeregből

És szemébe rúgtam a port?

Hah, vagy talán mind a három

Összeeskütt ellenem?

No ha ezek megtámadnak,

Mit csináljak, istenem!

A poéta álkapczáját

Leszakítom fegyveremnek,

S ellenségimet, mint Sámson,

E szamárcsonttal verem meg!

(Szatmár.)