Czakó temetésén.

(✝ öngyilkosság által deczember 14. 1847.)

Könnyez a részvét… oh még a

Gyűlölség is, ha itt vóna.

Ejtene egy drága-gyöngyöt,

Egy könyűt e koporsóra.

Magasan röpűlő szellem

Sűlyedt a mély semmiségbe,

Tavasz dől, az ifjuságnak

Tavasza, a sír telébe.

Keresett-e rokon lelket,

S nem talált egy jó barátot?

Vagy ki oda lépe hozzá,

Eltaszítá őt magától?

Nagy a világ, nagy a világ,

Benne miljom embertárs van,

S ő e nagy világban, ő e

Milliók közt állt magában.

Végre lelt egy jó barátot,

Jó barátja a fegyver lett,

Mely szivéről lesegíté

Az életet, e nagy terhet.

Könnyez a részvét… oh még a

Gyűlölség is, ha itt vóna,

Ejtene egy drága-gyöngyöt,

Egy könyűt e koporsóra.

(Pest.)

Share on Twitter Share on Facebook