De mért is gondolok rá?

Mért gyötrődöm?… hiszen

Még csak hirét sem hallom,

Még csak nem is izen.

Hát ily hamar felejt, ily

Hamar felejthetett?

Az még valószinűbb, hogy

Soha sem szeretett.

Azt tartják: nem a nyelv, de

A szem mond igazat.

Én hittem ezt, s hitemnek

Gyümölcse kárhozat.

Hittem szemének, a mely

Azt mondá, hogy szeret…

Szégyeld magad, szégyeld, te

Könnyenhivő gyerek!

Most már egyéb nincs hátra,

Mint őt felejteni.

Ki innen, ki szivemből,

Emlékem kincsei!

Hajós vagyok, ki vészkor

Mindent tengerbe vét,

Hogy az üres hajóban

Megmentse életét.

(Pest.)