Panyó Panni hires nevem,

Pirulva kén említenem,

De lekopott rólam régen

Piros kendőm, a szemérem.

Ilyen magam fajtájának

Se országa, se hazája,

Vagyok a csárdák lakosa,

Keblem betyárok vánkosa.

Tolvajnéppel czimborálok,

Én vagyok az orgazdájok,

Lopott jószág csengő ára

Hever a ládám fiába.

Tolvajoknak én danolok,

Tolvajoknak én tánczolok.

Mulassatok, jó betyárok,

Van muzsika: varju károg.

Hejh sok derék ifju legény,

Ki nyakamon függött szegény,

Ott függ most az akasztófán,

Ördög négy ágú villáján.

Hát magam mi véget érek?

Valahol megesz a féreg;

Ha már senkinek sem kellek,

A sövény alatt halok meg.

A sövény alatt dűlök el,

A czigányok temetnek el

Valami vén czigány lök be

Dögkutyával egy gödörbe.

Jaj nekem, de neked, anyám,

Te neked még inkább jaj ám!

Téged számoltat meg isten,

Mert miattad lettem ilyen.

Szép, jó legény kért meg engem,

Ki szeretett, kit szerettem.

Az anyám lebeszélt róla,

Ez volt a siralmas óra!

(Szerencs.)