Szolgáltam én Mars uramnál

És Thalia kisasszonynál,

Még pedig nagy tiszteletben…

Ott elcsaptak, itt elszöktem.

Gyalogoltam kutyamódon,

S jártam négy lovas hintókon.

Tisztítottam más csizmáját,

S tisztitá az enyimet más.

Kujtorogtam szomjan-éhen,

Egy helyen száraz kenyéren

Rágicsáltam, más helyen meg

Tejbe-vajba fürösztöttek.

Volt már ágyam a mezetlen

Föld, kietlen rengetegben;

Háltam ismét czifra ágyon

Finom patyolat-párnákon.

Megemeltem a sipkámat

Szolgabíró hajdujának,

S én előttem hajtogatták

Magokat a szolgabírák.

Szobalyány is szégyelt volna

Velem jőni karonfogva,

Máskor ismét úri hölgyek

Pillantásomért epedtek.

Drága, ékes uj ruhám volt,

S volt ruhámon folt hátán folt,

Zöldre raktam sárgát, kéket…

Szent atyám, be tarka élet!

(Szatmár.)