Ügyefogyott király volt az

A második Endre,

Papucs alatt szuszogott az

Isten-teremtette;

Felesége tartotta az

Ország gyeplőszárát,

Őgyelgett is ám a szekér

Majd tüled majd hozzád.

-385-

Gyönge kéz az asszony keze,

Nem való kormányra,

Hátha még a gyöngeségnek

Gonoszság a párja!

Endre király, gonosz asszony

A te feleséged,

Szive gonosz, neve Gertrúd,

Születése német.

Gertrúd a jó magyarokat

Kutyába se vette,

Hivatalrul, méltóságrul

Le-letevegette,

A helyökbe meg a maga

Perepútyát rakta,

Maradtak vón, vesztek vóna

Ott a hazájokba!

Ilyen sértést szenvedtenek

A nagy uraságok,

A szegény nép meg szenvedett

Húzzavonjaságot,

Szenvedett az istenadta

Árva magyar népe,

Mint a Krisztus a keresztfán,

Olyan volt a képe;

Ugy fizette a sok adót,

Hogy a szeme dűledt,

Nem volt irgalom számára,

Nem volt könyörűlet.

A királyi udvarból ily

Nyájas szavak jöttek:

»Dolgozz, paraszt, dolgozz, fizess,

Azután dögölj meg!«

Néhányan az efféléket

Megsokalták végre,

Szövetkeztek rettenetes

Összeesküvésre,

Azt mondották: »Söpörjük ki

A királyi házat,

Annyi benne a szemét, hogy

Igazán gyalázat!«

Csak Bánk bán, a nádorispán,

Tartóztatta őket,

Nem remélt-e sikert? vagy tán

Remélt jobb időket?

De mikor a feleségét…

Iszonyú történet!…

Hogyan kezdjem? hogy végezzem?…

No jaj neked, német!

Bánk bánnak a feleségét

A királyné öcscse

Erőszakos lator móddal

Megszeplősítette.

Szép az asszony, ifju és szép,

Asszonyok virága!

S eltiporva, bele dobva

Fertőzet sarába!

»Föl, barátim!« ordit a férj

Kínja nagy voltában,

»Lelkemen a bosszuállás,

Kardomon halál van;

Föl, barátim, egyenesen

A királyi házba…

Királyi ház? bordélyház és

Zsiványok tanyája!«

És bementek egy csoportban

A királyi lakba,

Ott a német urak épen

Dőzsöltek kaczagva,

Akkor is, míg a magyarnak

Borát, étkét falták,

A szegény magyar nemzetet

Veszettül csufolták.

Megálltak ám a magyarok

A ház közepében,

Mendegyiknek egy-egy mennykő

Villogott szemében;

Meg is hökkent a németség

Egy keveset ekkor,

A ki ivott, gégéjében

Eczetté vált a bor.

Kezdte pedig a beszédet

Mag’ a nádor, Bánk bán,

Királynénak s udvarának

Jó estét kivánván:

»Jó estét, jó mulatságot,

Fölséges személyek!…«

A királyné: »Mit akartok,

Hivatlan vendégek?«

»Azt azonnal tudni fogod,

Nem soká váratlak«,

Felelt Bánk bán, »elbeszélem

Neked s ez uraknak.

Tiszteletet parancsolok!

Mert nemzet áll itten,

Egy megbántott nemzet és a

Bosszuálló isten.

-386-

Mi vagyunk a vendégek itt?

És nem ti lennétek?

Ti vagytok itt a hivatlan

S hálátlan vendégek!

Befogadtunk titeket s ti

Kivertetek minket,

És eszitek és iszszátok

Testünket, vérünket.

De csak ettétek… mert ez az

Utósó falattok,

A mi most van szájatokban

Ettül megfuladtok!

Először is te halsz meg, te

Gertrúd, német szajha!

Te királyné s kerítőné

Egy személyben!… rajta!«

Bánk bán kardja a királynét

Át meg átaljárta,

S magyarság a németséget

Hányta mind kardjára.

A ki bírta, megszökéssel

Életét elorzá;

Meghalt, a ki nem szökhetett…

Kitisztult az ország!

(Pest.)