IV.

Nem, Lesczinszki barátom, önnek nem volt igaza. Ön fölkeltette bennem a vágyat, látni a nyájas mult, a hajporos idők hagyományosait, a nagyvilági urakat és hölgyeket, a kik gyöngédek, szeretetreméltók és elragadók. De az ön nagyvilági alakjai immáron nem léteznek, talán nem is léteztek soha. A gerolsteini nagyherczegnő nagyon megcsalt engem, Lesczinszki úr.

És én nem csókoltam meg az árok füvét, nem öleltem meg a fákat, nem intettem búcsút a kökénybokroknak és az ökörszemeknek, a mikor örökre elváltam a mezőtől!