IV.

Mario, mikor a kaszárnyából megszökhetett, órákat ült a beteg leány mellett.

– Te jó vagy és nemes! – sóhajtotta Dél királynője, mialatt Mario csókkal boritotta a kezét. – Mily kár, hogy ilyen nemes jellem nincs több a világon! Lásd, ez a Fabrizio maga a megtestesült aljasság. Tolvaj, hamis kártyás és csaló… Micsoda csaló!… Minden asszonyt megcsal a világon!

Mario igyekezett másról beszélni. Kaszárnya-történeteket mondott el, de Barbara nem igen hallgatott rá.

– Ojjé, a szerelem! – szólt szomoruan. – Szegény Mario, mit tudod te azt, hogy mi a szerelem?! Én tudom, hogy mi az!

Aztán a betegek türelmetlenségével rivalt rá a szegény kis tüzérre:

– De mit beszélsz nekem mindig Fabrizioról?!