XVI. Ugyanaz, ugyanannak.

Augusztusban, de májusi délelőtt.

Itt van Birulov!

Egyszerre érkezett meg a napfénynyel; s nem tudom, melyiknek örültem meg jobban a kettő közül.

A hogy megláttam kefe-haját és macska-bajuszát, a hogy a távolból felém villant gonoszságtól ragyogó szeme, felugrottam a székemről, és elébe szaladtam.

– Hurrah, Birulov! Brávó Birulov! Éljen a régi gárda!

Megráztam a kezét és majd a nyakába borultam.

– Kedvem volna önt megcsókolni! – kiáltottam fel örömömben.

– Tegye meg, grófnő, az isten áldja meg. Higyje el, megérdemlem, olyan nagy utat tettem meg önért.

– Csak nem értem jött, örök udvarló?!

– Azért jöttem, hogy megkérjem a kezét.

– Ön is, fiam Brutus! – botránkoztam.

– A házasság nálunk családi betegség – mentegetőzött.

– De hát, hogy jutott eszébe ez a képtelenség? És minek köszönhetem, hogy rám gondolt?

– Meguntam a sok csavargást s arra gondoltam: milyen jó volna letelepedni a kandalló mellé, a hol egy gyönyörü karosszék, nem, valóságos trón várja önt, vagy négy esztendő óta. Reménykedni kezdtem, hogy talán már ön is megelégelte a nomád életet, és – itt vagyok. Gondolja meg a dolgot, Masa grófnő. Egy, kettő, három, adjon kezet, s nevessük át együtt az életet.

– Nem, szegény Birulov, az ötlet nem jó. Az egész tervben csak egy okos pont van: a nevetés.

– Kedvem volna erről is lemondani, ha már a többiről le kell mondanom.

De nem tette. Még mindig a régi kedves kölyök. Két útitáskát hozott tele mulatságos esettel.

Az első nap nem is engedtem át a társaságnak. Átvigyorogtuk az egész délutánt.

Másnap már a márkiné elkaparintotta előlem, s csak a lawn tennisnél találkoztam vele.

Ez a márkiné valóságos polip. Száz karja van, és ha csak teheti, hasznát veszi mindegyiknek. Birulov megjelenése felvillanyozta az egész társaságot. Még a hamburgi lányok is kedvesebbeknek látszanak, mióta ő itt van.

Különben semmi ujság. Azaz bocsánat: Birulov bemutatta a lordot és Fervacques-ot. Fervacques elég kedves.

A lord szemtelen és nyugtalanitó.

A négy »elválaszthatatlan« közül, mint itt nevezik őket, most csak ez a kettő van Trouvilleban. A gardenia-herczeg meg a negyedik elmentek Honfleurbe.

Csókok; egyelőre ezer millió.

Masa.