I.

Ráspoly Károly, a Minerva-Társaság második alelnöke, leült iróasztalához és ezt a levelet irta egyik vidéki barátjának:

Kedves barátom, rendkivül sajnálom, de nem szavazhatok rád. És kérlek, az idén ne is jelöltesd magad; okvetetlenül megbuknál. Hogy ne kételkedjél szándékaim tisztaságában és barátságomban, megmagyarázom: miért lehetetlen a dolog.

A Minerva-Társaságnak négyféle tagjai vannak:

1. Irók. Ezeket azok közül választjuk, a kik megválasztatásukig a leghevesebben szidják a Minerva-Társaságot. Az ember, ha bekerül, nem szidja többé a Társaságot, hanem nyugodt felsőbbséggel kritizálja a künrekedteket és azokat is, a kik benn vannak, ha véletlenül nincsenek jelen. De a meddig az ember be nem került, addig ne lustálkodjék. A ki be akar jutni: legyen résen, mert vétkes mulasztást követ el, ha a Társaságot legalább egyszer-kétszer, de akkor aztán jól, alaposan oldalba nem döfi. Mi, a kik benn vagyunk, a legszebb éveinket azzal töltöttük el, hogy vicczeket faragtunk a Társaságra. Elmésségünk legjavát pazaroltuk rá. Némelyik asszonyt közönynyel kell meghóditani; másokra ellenben az hat, ha az udvarló egy ideig ellenséges indulatot szinlel. Az irodalmi társaságok ez utóbbi asszonyokra hasonlitanak. S én igazat adok nekik. Az ellenségeskedés mindig nagyobb figyelem, mint a langyos barátság. Szóval igy van rendén. A ki kiabál, az létezik, mint Descartes helyesen mondta.

2. Grófok. Néha egy-egy grófnak eszébe jut, hogy valamint a Ferencz József-kabát komolyságát kellemesen enyhiti a gomblyukba tüzött piros szegfü, azonképpen az államférfiui tekintélyt, a nélkül, hogy fenségétől megfosztaná, szerencsésen óvja a tulságos komorságtól az a dekoráczió, a melyet az irás-művészet ád. Ha az ember igen is sokat foglalkozott a sójövedékkel és egyéb prózai dolgokkal: gyüjtse össze beszédeit egy vastag kötetbe, s e kötet, melyet senki se fog elolvasni, a beszédeket szónoklatokká, a prózát pedig szépprózává varázsolja. A grófi jelölteket természetesen örömmel választjuk meg. Először, mert kellemesebb grófokkal társalogni, mint tanárokkal és ujságirókkal, a kik egymás müveit kölcsönösen nem olvassák és ebben tökéletesen igazuk van. Másodszor, mert a grófok a legkedvesebb tagtársaink. Ők tudniillik a megválasztatásuk után azonnal hátat forditanak a Társaságnak, nem alkalmatlankodnak semmiben és soha se ereszkednek le közénk, csak olyankor, ha ujabb grófi jelöltekre kell szavazni.

3. Halottak. Vannak ugyanis a Társaságnak telhetelen tagjai, a kik nem érik be azzal, hogy süket füllel hallgatva a fiataloknak „Helyet! Helyet!“ követelő kiáltását, kilenczven esztendőn át zárják el a többiek utját, s kiszoritják a Társaságból a tehetségesebb és agilisebb erőket, – hanem még holtuk után is tagjai kivánnak maradni a Társaságnak. Ezt a czélt oly módon akarják elérni, hogy megfestetik az arczképüket, rábizzák egy rokonra, s a tag halála után a rokon az arczképet a Társaságnak ajándékozza. Alapszabályaink értelmében ilyenkor szavazni kell; méltó-e az elhunyt arra a kitüntetésre, hogy az arczképe ott lógjon annak a teremnek a falán, a melyben a Társaság ülésezik, más szóval: érdemes-e rá, hogy megválasszuk a Társaság tagjává másodszor is, akkor, a mikor már nem kiabál? Némelyik halott persze megjárja. Akárhány, a ki évtizedeken át garázdálkodott a Társaságban, a halála után kicseppen székéből, mert akkor, a mikor már nem tud harapni, nem kapja meg a szavazatok többségét. Én például a legnagyobb kéjjel szavazom le azokat a halottakat, a kik életükben sokszor megboszantottak, vagy valaha ellenem szavaztak. De a legtöbb halott még is bekerül, mert az általános hangulat rendesen kedvező rájok nézve; végre is a halottak még a grófoknál is kevesebb vizet zavarnak s csak a legritkább esetben alkalmatlanok.

4. Külföldiek. Ezeket azok közül a nem magyar honosok közül választjuk, a kik a magyar irodalom ismertetése körül érdemeket szereztek. Hogy a külföldi jelölt bekerül, az mindig halott bizonyosság, mert itt kevesebb az eszkimó, mint a fóka: sajnos, még most is csak igen kevesen szereznek érdemeket a magyar irodalom ismertetése körül.

Te nem vagy külföldi, nem vagy gróf és életben vagy. Jelentékenyen emelné chance-aidat, ha nem volnál életben, de egyelőre csak mint eleven iró kerülhetnél szóba; már pedig elevennek nem vagy eléggé eleven. Szinte észrevehetetlen vagy: tudtommal legalább soha, egyetlen egyszer se döfted oldalba a társaságot.

Mit akarsz? Két helyünk van; az egyiket gróffal töltjük be, a másikat pedig Viadornak kell adni, mert már a legrémesebb dolgokat irja rólunk. Vagy nem tudnád, hogy kicsoda Viador? Az a fiatal, de máris nagytekintélyü kritikus, a ki csak legközelebb is azt irta rólam, hogy munkáimnak minden sorából kiri, nem kiri: kiröfög az erkölcstelen lélek. Beláthatod, hogy ezt az embert nem lehet kinn hagyni.

Hanem tudod mit? Kárpótlásul megválasztjuk külföldi tagnak az emberséges J. H. Sherry-Brandyt, a ki a novelláidat angolra forditotta. Neki nem árt, neked pedig dicsőségedre válik, hogy a forditódat megkoszoruzzuk.

Te, csakugyan létezik egy olyan ember, a kit J. H. Sherry-Brandynek hivnak? Nagyon szükében vagyunk ugyan a külföldi jelölteknek, de még se szeretném, ha olyan valakit választanánk be, a kiről utólag kiderül, hogy soha se exisztált.

Én nem tudok róla egyebet, mint hogy a novelláidat angolra forditotta; ezt is csak a leveledből tudom. Jól forditotta-e? Rejtély. Azt hiszem, előtted is, mert te se tudsz angolul. Mindegy. Szép tőle, hogy ismerteti nemzetünket.

Ha tudsz valamit róla, ird meg. Egyszer már megjártuk. Megválasztottuk külföldi tagnak Tom Smith-et, a ki New-Yorkban egy kötetet adott ki, mely magyar irók, köztük több tagtársunk verseinek és elbeszéléseinek angol forditását tartalmazta. Nemsokára kiderült, hogy Tom Smith New-York leghiresebb betörője. A new-yorki rendőrség kérdezte meg tőlünk, igaz-e, hogy ez a csibész tagja, a mi tisztes társaságunknak? És nem lehetett letagadni. Kisült, hogy voltaképen Schmiednek hivták, Budapestről került ki Amerikába, s előbb hirlapiró akart lenni odakünn, a zuglapoknak irogatott is, de később egy merész kanyarodással áttért a betörői pályára.

A fődolog pedig az, hogy: J. H. Sherry-Brandy egyáltalán létezik-e? De egy iczi-piczi erkölcsi bizonyitvány se ártana.

Üdvözöl

Ráspoly.