IV.

Néhány esztendővel később, az utolsóelőtti órák egyikében, amelyeket a gyomorfekély Gregoricsnak még megengedett, Gregoricsné aggodalmasan kérdezgette férjét, odahajolva az ágyban fekvő beteghez:

– Igazán, szünnek a fájdalmaid?

– Jóformán semmi fájdalmat se érzek – felelt Gregorics. – Régen, nagyon régen nem volt ilyen jó napom. Olyan jól, olyan erősnek, olyan boldognak érzem magamat, mint azon a szép napon…

És mosolyogva folytatta:

– Tudod, azon a napon, amikor igazgató voltam!…