I.

– A szinhely: Bogdán Antal és Bogdán Elemér dr. közös ügyvédi irodája, a Váci-utca egyik legrégibb házának első emeletén. Idő: öt perccel déli tizenkettő előtt.

Az előszobából jobbra nyiló nagy, kétablakos udvari szobában hárman vannak: Bulcsu Alfréd dr., az „irodavezető“ cimmel felruházott első segéd, Seregély Pál dr., ügyvédjelölt és a gépiró-kisasszony.

Bulcsu dr. éppen be akarja fejezni azt a levelet, amelyet már háromszor felejtett az iróasztalán, s amely egy ismert szép asszonynak szól. Seregély dr. egy kereseten méláz. A gépiró-kisasszony leveleket kopogtat. –

Bulcsu dr. Hány l-el irják azt, hogy „gyulladt“? Egy l-lel, mint „Gyula“, vagy kettővel, mint „bulla“?

Seregély dr. Egygyel. Különben: ahogy jól esik. „Gyullad“ is jó.

A kisasszony. Az attól függ. Ha nagyobb szenvedélyt akar kifejezni, akkor kettővel.

Bulcsu dr.: Csak nem gondolja, Micike, hogy a szivem gyuladt lángra!? Ó!… Nem vagyok én olyan szemtelen, hogy efféléket hazudjak!… Nem. Csak annyit hazudok neki, hogy a torkom gyuladt meg. A torkom – kész örömmel!… De ki beszél ma szivről?!

A kisasszony: Na ja. Ez mindig hazugság volt, de azért ma is mondják.

Bulcsu dr.: Ma már nem mondják.

A kisasszony: Hát pedig szebb volt, amikor még mondták. Az emberek akkor is csak hazudtak, csaltak, loptak, de legalább gyengédek voltak.

Bulcsu dr.: Na ja, hisz éppen ez az egész különbség! Ma nyersen beszélünk, de legalább őszinték vagyunk.

Seregély dr.: Irja ugy, hogy: „gyúlad“ – hosszu ú-val. Igy mindenesetre jó, s az ember kikerüli a zavart, hogy választani kelljen az egy l meg a kettő között.

A kisasszony: Annak a hölgynek bizonyosan mindegy. Egy l is elég lesz neki.

Bulcsu dr.: Ne higyje ez a nő gimnáziumot végzett és – képzelje! – a helyesirási hibákra vadászgat a leveleimben. Ezt nevezik ma szerelemnek!…

(Bogdán Antal nyit be, kalappal a fején, felöltőben, esernyővel. Nem köszön senkinek, s szótlanul megy az utcai szoba ajtaja felé. Őt se köszönti senki, s a háta mögött a két ur összemosolyog, ahogy eltünik az utcai szoba ajtaján át.)

Seregély dr.: Hü, hü, hü, hü, hü!

A kisasszony: Nagyon dühös lehet az öreg.

Bulcsu dr.: Drukkol, hogy ki fog kapni.

Seregély dr.: Nem is szeretnék a bőrében lenni!…

A kisasszony: Automobil!…

Seregély dr.: Ez ő!…

(Elhallgatnak. Bulcsu dr. beletemetkezik a Törvénytárba. Seregély dr. ráfekszik a keresetre és dühösen uszik rajta. A kisasszony gyönyörü trillákat kopogtat ki. Két perc szünet.)

Egy hang (kivül) Itt van az apám?

Samu, az öreg inas: (az előszobában) Igenis… azaz, hogy nem tudom… el kellett mennem…

A hang: Akkor hát mit dadog?!… És ne mászkáljon folytonosan!…

Samu: Az öreg nagyságos ur…

(Belép Bogdán Elemér dr. Az urak felugrálnak és elébe sietnek.)

Bogdán Elemér dr.: Jó napot, jó napot!… Jó napot, Micike!… Mi ujság urak?… Különben hagyjuk délutánra… Itt van az apám?… Csak azt akarom kérni, délután okvetetlenül emlékeztessenek a káptalan ügyére!… Fontos közölni valóm van és még ma este megint el kell utaznom… Pedig nagyon fáradt vagyok: egy tour-ban jöttem Drezdából. Szóval, majd délután!… Itt van az apám?

Bulcsu dr.: Benn van a szobájában.

(Bogdán Elemér dr. bemegy az utcai szobába.)

Seregély dr.: Most üt le a tüzes istennyila!

A kisasszony: Szegény öreg ember!

Bulcsu dr.: Hja, a nemezis!…