V.
A mese sokáig tartott. Hugó egy darabig figyelmesen hallgatta, de utóbb lehunyta a szemét. Szerafin azt hitte, hogy el fog aludni, de hogy fel ne zavarja a szendergéséből, nem hallgatott el; csak mesélt tovább.
Egyszerre Hugó felpillantott rá és megszólalt:
– Te, Szera, mondani akarok neked valamit!
Szerafin közelebb hajolt hozzá:
– Mit akarsz mondani, kedvesem? – kérdezte, a leggyöngédebb hangján.
– Nézd, Szera, én néha azt hiszem, hogy nemsokára meghalok. Talán igazán meg is halok… A tanár ma olyan furcsán nézett rám… És… és… én téged nagyon szeretlek!… Nézd, Szera, én nem akarok meghalni addig, amig… Szeretni akarlak!… Ugy!… Igazán!…
A Szerafin koraérett, romlottságot sugárzó kis arcán a boldogság pirja ömlött szerte.
Még jobban odahajolt a kis fiuhoz és suttogva szólt hozzá, mintha attól tartana, hogy meghallhatja valaki:
– Nem, Hugó, te nem fogsz meghalni!… meg fogsz gyógyulni!… De ha nagyon beteg volnál is, akkor is azt mondanám, hogy: én is szeretni akarlak! Mert te vagy az én párom, s te leszel a párom élve, halva!… És én nem akarom, hogy meghalj előbb. De nem fogsz meghalni, nem!… Mert te vagy az én párom!… Te vagy a Jancsi és én a Juliska!… Igen, igen, én is szeretni akarlak!… ugy!… igazán!… Igen, igen, igen!…
És megcsókolta a kis fiu száját.
Most Hugó pirult el.
– Csakhogy… én nem tudom… – dadogta. – Én nem tudom azt, hogy…
És majdnem sirva fakadt.
– Én tudom!… – suttogta Szerafin.
– Hát mondd, hát mondd, hát mondd! – könyörgött a kis fiu.
– Tudod, az ugy van, – suttogta a kis leány – hogy először be kell csukni a spalétát, mert sötétnek kell lenni, egészen sötétnek… olyan sötétnek, amilyenben a favágó beszélgetett a feleségével… mert azt nem mondtam el, hogy azok is ölelkeztek, csókolóztak…
– És aztán?… és aztán? – lihegett Hugó.
– Aztán sóhajtozni kell és megint csak sóhajtozni… – suttogta Szerafin.
– Gyere hát közelebb!… Hadd csókoljalak meg!… Hadd csókoljalak meg…
– Várj!… Mondom, hogy előbb be kell csukni a spalétát, mert sötétnek kell lenni, egészen sötétnek…
Mikor ezt suttogta, már ott volt az ablaknál. Előbb a függönyt eresztette le, aztán megzörrent az ablaktábla is s a szoba teljesen elsötétedett.
