»Amott látod, rózsám,

Azt a száraz nyárfát…

Mikor az kizöldül

Akkor megyek hozzád!«

»Hiszem én Istenem’,

Kizöldül az én fám,

Virágos tavaszszal

Visszatérsz még hozzám.«

»Vágassuk le, rózsám,

Azt a száraz nyárfát,

Csináljunk belőle

Egy nagy akasztófát;

Arra akaszszuk föl

Azt a török császárt,

Hogy ne szomorítson

Már több édes anyát.

Belegrád! Belegrád!

Átkozott Belegrád!

De sok édes anyát

Megszomorítottál!

Belegrád, Belegrád!

Átkozott Belegrád

De sok édes anya

Átkot mondott reád!«