Óh, hol vagy magyarok

Tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha

Országunk istápja?

Hol vagy, István király?

Téged magyar kiván,

Gyászos öltözetben

Te előtted sirván.

Rólad emlékezvén

Csordulnak könnyei,

Búval harmatoznak

Szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen

Vitézlő kezei;

Nem szünnek iszonyú

Sirástól szemei.

Virágos kert vala

Hires Pannonia,

Mely kertet öntözé

Hiven szűz Mária.

Kertésze e kertnek

István király vala,

Termesztője ennek

Ő vele meghala.

Ennek életében

Élt a Magyarország,

Ő halála után

Lett holt-eleven ág.

Előtted könyörgünk,

Bús magyar fiaid.

Hozzád fohászkodunk

Gyászoló lányaid.

Tekints, István király,

Szomorú hazádra,

Fordítsd szemeidet

Régi országodra!