Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak,

Mégis besoroztak lovas katonának.

Lovasnak állottam, bakancsosnak tettek,

Hej a teremtettét! mindjárt reá szedtek.

A lovas katona mikor masirozik,

Felül a lovára, csakúgy dohányozik;

A szegény bakancsos mikor masirozik,

Kerüli a nagy sárt, csakúgy káromkodik.

Átkozott csizmája! mily rövid a szára,

Hej, minden órában elmerül a sárba!

Verje meg az Isten a mészáros bárdját!

Miért vagdosta el a kis borjú lábát.

Mostan a kis borju nem tud lábán járni,

Szegény bakancsosnak hátán kell hordani.