Zsindelyezik a kaszárnya tetejét,

Mind elvitték a legények elejét!

Maradt itthon kettő-három, nyomorult,

Rátok, lányok, még az ég is beborult.

Adjon Isten, kapitány úr, jó napot!

Hozott Isten, kedves hugom, mi bajod?

Elvitték a szeretőm’ katonának,

Mégpediglen Mollináry-bakának.

Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét,

Mert elvitte a legénység elejét,

Hagyta volna itthon csak az enyémet,

Nem ölt volna a nagy bánat engemet.

Boszniában hull a magyar rakásra,

Idehaza foly a sirás javába,

Sir az anya, sir a testvér, szerető,

Mikor telik már be ez a temető!?