Leszállott a páva

Tengernek partjára,

Tengernek partjáról

Nagy török császárnak

Dali udvarába.

Onnét szálla páva

Kényes páva madár

Tömlöcz ablakára:

Ottan fúdogálá

Szomoru énekét,

Szomoru fogságban,

Egy székely katona:

»Hej páva, hej páva!

Császárné pávája!…

Ha én páva volnék,

Jó reggel felkelnék,

Folyóvizre mennék,

Folyóvizet innám,

Szárnyim csattogtatnám,

Tollamat hullatnám.

Fényes tollaimat

Szép leány fölszedné,

Az ő édesének

Kalapjába tenné,

Bokrétába kötné.«

Hát ott üldögéle

Czifra ablakába’

Császár szép leánya,

Gyönge violája.

Ahajt meghallotta

Szomoru énekét

Székely katonának.

»Nyiss ajtót, nyiss ajtót,

Fegyveres istrázsa!

Császár szép leánya,

Gyönge violája

Tőled azt kivánja.

Ki vagy te, ki vagy te,

Énekes katona?«

»Nem látod: rab vagyok?

Térdig vasban vagyok.

Székely fiu voltam,

Bátor fiu voltam,

Most semmi sem vagyok,

S mégis a strázsának

Számolni kell rólam.«

»Velem jösz te mostan

Énekes katona!«

»Hova menjek én el,

Császár szép leánya?«

»Czifra palotámba,

Éjjeli szállásra.«

»Nem látod: rab vagyok?

Térdig vasban vagyok.«

Ottan levéteté

Nehéz vasat róla

Fegyveres strázsával;

Ottan átölelé

Szegény székely legényt

Két gyenge karjával;

Onnét elvezeté

Czifra palotába,

Ottan lefekteté

Puha selyem-ágyba.

»Enyém vagy te mostan,

Szép fogoly katona!«

»Van nekem szeretőm,

Császár szép leánya!«

Ajtón hallgatózék

A nagy török császár.

»Nyiss ajtót egyszerre,

Beste-lélek lánya!«

Jaj, nem nyitá ajtót,

Berugá a császár,

A nagy török császár.

Székely katonának

Ott fejét elvette,

Testét a tengerbe

Belé is vetette.

»Hát te, beste-lélek,

Három halál közül

Melyiket választod?

Vizbe vettesselek?

Megégettesselek?

Vagy halálig tartó

Tömlöczbe vesselek?«

Jaj, hiába kéri

Császár szép leánya,

Gyönge violája,

A nagy török császárt.

Vizbe nem vetteté,

Tüzbe nem vetteté,

Záratá toronyba,

Szomoru fogságba.

Onnét siratozá

Szép fogoly katonát,

Onnét fúdogálá

Szomoru énekét

Székely katonának.

Szomoru énektől

Éjjel sem alhaték,

Nappal sem nyughaték

A nagy török császár.

»Hozzátok elémbe

Beste-lélek lányát!«

Eleibe vitték.

»Hát te mit énekelsz,

Beste-lélek lánya?

Éjjel nem alhatom,

Nappal nem nyughatom.«

»Szomoru énekét

Székely katonának.«

»Egyszerre vigyétek,

A tüzbe vessétek!«

Egyszeribe vitték,

A tűzbe vetették.

Tűz meg nem égette

Császár szép leányát,

Gyönge violáját.

»Egyszerre vigyétek,

Tengerbe vessétek

Beste-lélek lányát!

Székely katonához!«

Egyszeribe vitték,

Tengerbe vetették.

Tenger béfogadta,

Szépen eltakarta,

Székely katonával

Egy helyre habarta

Császár szép leányát,

Gyönge violáját!