»Bizony csak meghalok,

Anyám, édes anyám!

Görög Ilonáért.

Bizony csak meghalok

Karcsu derekáért;

Karcsu derekáért,

Piros orczájáért;

Dombos ajakáért,

A lenvirág szemü

Görög Ilonáért.«

»Ne halj, fiam, ne halj,

Zetelaki László!

Csináltatok néked

Olyan csudamalmot,

Kinek első köve

Béla-gyöngyöt járjon,

A második köve

Sustákot hullasson,

A harmadik pedig

Szép suhogó selymet.

Oda is eljőnek

Szüzek, szép leányok

Csudamalom látni.

A tied is eljő

Csudamalom látni:

Szép Görög Ilona.«

»Ereszszen el anyám,

Édes lelkem anyám!

Csudamalom látni.«

»Ne menj fiam, ne menj,

Szép Görög Ilona!

Megvetik a hálót,

Megfogják a halat.«

»Bizony csak meghalok,

Anyám, édes anyám!

Görög Ilonáért.

Bizony csak meghalok

Karcsu derekáért;

Karcsu derekáért,

Piros orczájáért;

Piros orczájáért,

Dombos ajakáért,

A lenvirág szemü,

Görög Ilonáért.«

»Ne halj fiam, ne halj,

Zetelaki László!

Csináltatok neked

Olyan csudatornyot,

Kinek szélessége

Dunapartig érjen,

Kinek magassága

Az egekig érjen.

Oda is eljőnek

Szüzek, szép leányok

Csudatorony látni.

A tied is eljő

Csudatorony látni,

Szép Görög Ilona.«

»Ereszszen, el anyám,

Lelkem, édes anyám!

Csudatorony látni!«

»Ne menj, fiam, ne menj

Szép Görög Ilona!

Megvetik a hálót,

Megfogják a márnát.«

»Bizony csak meghalok,

Anyám, édes anyám!

Görög Ilonáért.

Bizony csak meghalok

Karcsu derekáért;

Karcsu derekáért,

Dombos ajakáért;

Dombos ajakáért,

Piros orczájáért,

A lenvirág szemü

Görög Ilonáért.«

»Halj meg, fiam, halj meg,

Zetelaki László!

Oda is eljőnek

Szűzek, szép leányok

Csudahalott látni.

A tied is eljő

Csudahalott látni,

Szép Görög Ilona.«

»Édes lelkem, anyám,

Ereszszen el engem

Csudahalott látni;

Csudahalott látni,

Ki érettem meghalt.«

»Ne menj, fiam, ne menj,

Csudahalott látni.

Megvetik a hálót,

Megfogják a márnát,

Anyjától elviszik

Szép Görög Ilonát.«

Nem hallgat anyjára,

Bémegyen a házba,

Ottan felöltözik

Kék selyem ruhába.

A lábára húza

Piros patkós csizmát.

A fejére köte

Piros selyem ruhát,

Elejibe köte

Fejér előkötőt.

»Kelj fel, fiam, kelj fel,

Zetelaki László!

Kiért te meghaltál,

Az uton jődögél.

Kelj fel, fiam, kelj fel,

Zetelaki László!

Kiért te meghaltál,

Belépe a házba!«

* * *

»Láttam én halottat,

De ilyent soha sem,

Kinek az ő lába

Felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja

Ölelőleg álljon,

Kinek az ő szája

Csókolólag álljon,

Ki föl is ébredjen,

Csak én megcsókoljam!«