Véremmel irattam

E kis czédulácskám,

De nincs oly követem,

Kitől elküldhessem.

Méhemtől küldeném,

Félek, mezőre száll,

Kedve szerint való

Virágjára talál.

Szarkától küldeném,

De igen cserregő,

Titkos bánatimat.

Félek, kicserregi.

Készülj, édes fecském!

Vidd el levelecském:

Se nem olyan közel,

Se nem olyan messze,

Csak túl a tengeren

Harmincz mérföldnyire,

A hol nevelkedik

Egy kerek dombocska,

Egy kerek dombocska,

Egy kicsi falucska.

Tudom, megismered

Az én rózsám házát.

Ónos az ablaka,

Üveg az ajtaja;

Az ablak alatt van

Egy édes almafa.

Édes az almája,

Hamis a gazdája,

Adta vóna Isten,

Ne ismertem volna,

Fekete két szemem

Ki nem sirtam volna,

Gesztenyeszin hajam

Meg nem őszült volna.

Ha kérdi: hogy vagyok?

Mondd meg: hogy rab vagyok,

Magam egészségben,

Szivem gyötrelemben.