Diófának három ága,

Az alatt ül három árva.

Hova mentek, három árva?

»Hosszu utra, bujdosásra.«

Jertek hozzám, három árva!

Adok hárman három vesszőt,

Verjétek meg a temetőt.

»Kelj fel, kelj fel, édes anyánk,

Mert elszakadt a gyászruhánk.«

»Kelnék, kelnék, de nem tudok,

Mert a föld moha béfogott.

Vagyon nektek mostohátok,

A ki fehért adjon rátok.«

»Vagyon nekünk egy mostohánk,

A ki fehért adjon reánk.

Mikor fehért ad hátunkra,

Vérrel virágzik az alja.«

Tovább indult három árva,

Hosszu utra, bujdosásra.

Azt mondá a nagyobb árva:

»Menjünk, menjünk bujdosásra,

Hosszu utra, Moldovába.«

Azt mondá a kisebb árva:

»Ne menjünk el Moldovába,

Hosszu utra, bujdosásra,

Inkább öljetek meg engem!

Vegyétek ki szivem, májam,

Takarjátok gyenge gyolcsba,

Tegyétek bé zöld ládába,

Vigyétek bé Barassóba,

Tegyétek ki vaskapura:

Vegyen példát minden árva,

Kinek nincsen édes anyja.«