»Jó estét, jó estét,

Sági biróné asszony!

Alszik-e, nyugszik-e

Az én kedves galambom?

Alszik-e, nyugszik-e

Az én kedves galambom?«

»Alszik már, nyugszik már

Gombos nyoszolyában,

Mit tudna csinálni

Egy leány magában,

Egy leány magában?«

»Költse fel, költse fel,

Hadd jöjjön a bálba;

Hadd jöjjön a bálba,

Zöld selyem ruhába,

Kordovány csizmába,

Tiz pár arany gyürü

Legyen az ujjába,

Legyen az ujjába,

Az ujjába.«

»Ki volt az a legény,

Ki engem keresett?«

»Gyere ide, igyál,

Majd megmondom mingyárt!«

* * *

»Huzzad, czigány, huzzad,

Világos virradtig,

Mig a sági biró

Lánya el nem alszik!«

Hagyd el, czigány, hagyd el,

Hadd megyek pihenni,

Kordovány csizmámból

A vért kiönteni.

Átkozott az apa,

Kétszerte az anya,

Ki este a lányát

A tánczba bocsátja.

Este elbocsátja,

Reggelig nem látja,

Reggel nyolcz órakor

Már halva találja.

»Nyisd ki, sasszony, nyisd ki,

Leveles kapudat,

Hadd vigyük be rajta

A te szép lányodat!«

* * *

Harangoznak délre,

De nem délebédre,

Sági biró lányát

Most teszik a földbe.

Sági biró lánya

El vagyon temetve,

De az ő szép neve

Nincsen elfelejtve.