Izend meg, izend meg

József császárunknak,

Hogy mint vagyon dolga

Vén katonájának;

Szénája, abrakja

Panaszos, lovának.

Meguntam, meguntam

Németet szolgálni,

Még a mundérját is

Nem akarnám látni,

Sótalan kenyerét

Könnyemmel áztatni.

Anyám, édes anyám!

Jó nevelő dajkám!

Ki kilencz hónapig

Méhedben hordoztál,

Tizedik hónapban

A világra hoztál:

Tudom, édes anyám,

Hogy te sok kint láttál,

A mikor engemet

A világra hoztál,

S rengő bölcsőm mellett

Gyakran megviradtál!

Mikor feresztettél

Gyenge meleg vízben,

Feresztettél volna

Forró lobogóban;

Mikor takargattál

Gyenge ruháidba,

Takartál volna be

Forró parázsába,

S temettél volna el

A földnek gyomrába!