»Szép Juliám, szép leányom,

Kertemben nyilt tulipánom,

Ne szeresd te jobbágyodat!«

»Nem szeretem jobbágyomat,

Csak szeretem az ifiat,

Szép ifiat, a lelkemet!«

Jaj, kimene öreg király,

Megfogatá az ifiat,

Föltéteté csonka torony,

Csonka torony tetejére.

Hej, kimene szép Julia,

Meglátá őt az ifiu:

»Hej Juliám, szép Juliám,

Kertbe nyiló szép violám,

Menj be te is az apádhoz,

Essél térdre eleibe,

S mondd meg neki ilyen szókkal:

Atyám, atyám, öreg király!

Vétesse be az ifiat

Csonka torony tetejéről,

Ne veresse az esővel,

Ne fútassa hideg széllel,

Ne süttesse a napfénynyel!«

Jaj, kiméne öreg király,

Levéteté az ifiat

Csonka torony tetejéről,

Kiviteté sík mezőre,

Sík mezőnek közepére,

Ott őt mindjárt megöleté,

Szívét, máját kivéteté,

S Juliának haza küldé.

Hogy meglátá szép Julia,

Hogy megölték az ifiat,

Fejét földre csüggesztette,

Magát halni eresztette.

Hogy meglátá öreg király,

Hogy haldoklik Juliája:

»Hej Juliám, szép leányom,

Kertemben nőtt tulipánom!

Ha én ezt igy tudtam volna,

Dehogy megölettem volna,

Fiamnak fogadtam volna,

Királyságom, országomat,

Mind mind neki adtam volna!«