Ne menj el, ne menj el,

Hires Biró Máté!

Maradj a Rikába,

Ne menj a városba,

Király városába

Királylány rabolni.

Király szép leánya

Hej, nem neked való!

Selyem a ruhája,

Halovány orczája;

Liliom dereka

Nem erdőre való!

»Féket a fejébe,

Gyémántköves féket

Legjobbik lovamnak!

Még ma el kell hoznom

Király szép leányát,

Gyönge Ilonáját!«

Ne menj el, ne menj el,

Hires Biró Máté!

Menj legalább este,

Ne menj fényes reggel;

Otthon van a király

Fényes nagy sereggel.

»Nyerget a lovamra,

Legjobbik lovamra,

Szép aranyos nyerget!

Az a fényes sereg

Nem jár a nyomában

Király leányának,

Gyönge Ilonának.«

Jaj, hiába kéri

Tizenkét legénye

Hires Biró Mátét,

Rablók kapitányát.

Sárga paripáján,

Aj, csak elvágtata

Király városába,

Királylány rabolni.

* * *

Ihol jő, ihol jő

Szép királykisasszony

Szép selyem ruhában.

Kinek minden szála

Meg van aranyozva,

Kinek hosszuságát

Három leány hozza.

Fordulj meg, fordulj meg

Hires Biró Máté!

Nem lesz ma jó dolgod,

Sárga lovad horkol.

»Csak tüszköl a portól.«

Fordulj meg, fordulj meg,

Hires Biró Máté!

Lovad ágaskodik,

Bizony rosszat érez.

»Éles zabbal jól tartották,

Sátés fűvel megvakarták,

Azért ágaskodik,

Azért bokrosodik.«

Jaj, nem fordul vissza

Hires Biró Máté,

Vágtat egyenesen

Királylány elébe,

Templom ajtajához.

Szép gyengén felkapá

Király szép leányát,

Gyönge Ilonáját,

Aranyos nyergébe,

S elvágtata véle

Rablók tanyájára,

Rika erdejébe.

* * *

»Jó napot, jó napot,

Tizenkét szép legény!«

Neked is jó napot,

Hires Biró Máté!

»Hamar megjártam-e,

Tizenkét szép legény?«

Jó hamar megjárád,

Hires Biró Máté!

Ott szépen levevé

Aranyos nyergéből

Király szép leányát,

Gyönge Ilonáját.

Szépen lefekteté

Puha moha-ágyra,

Ottan megölelé,

Ottan megcsókolá,

Két erős karjával

Gyengén átkarolá

Király szép leányát,

Gyönge Ilonáját,

Hires Biró Máté,

Rablók kapitánya.

Nézz ki csak az utra,

Hires Biró Máté!

»Mért néznék, mért néznék,

Tizenkét szép legény?«

Nem mondók-e neked,

Hires Biró Máté!

Király szép leánya,

Hej, nem neked való.

Selyem a ruhája,

Halovány orczája;

Liliom dereka

Nem erdőre való!

»Mit beszélsz, mit beszélsz,

Tizenkét szép legény?«

Kelj fel az ágyadból,

Hires Biró Máté!

Ahajt jő a király

Fényes nagy sereggel.

Hires Biró Máté

Felszökék az ágyból,

Puha moha-ágyból.

Keresi a kardját,

Aj! de nem találja;

Keresi a lovát,

Aj! azt sem találja.

»Csak ti ne hagyjatok,

Tizenkét szép legény!«

Aj! az is elfut a

Tizenkét szép legény.

* * *

Add meg magad egybe,

Hires Biró Máté,

Rablók kapitánya!

* * *

Jaj, mért nem hallgaték

Legényim szavára!

Mért nem fordulék meg,

Mikor lovam horkolt,

Mikor ágaskodék,

Mikor bokrosodék

Sárga-szin paripám!

Szépen közbe vették

Király katonái,

Ott összekötözték,

Nehéz vasba verték,

Király városában

Tömlöczbe vetették,

Onnét fúdogálá

Estétől reggelig

Hires Biró Máté

Szomoru énekét:

»Ne menj el, ne menj el

Hires Biró Máté!

Maradj a Rikába,

Ne menj a városba,

Király városába,

Királylány rabolni.

Király szép leánya,

Hej, nem neked való!

Selyem a ruhája,

Halovány orczája:

Liliom dereka

Nem erdőre való!«

Ablak alá méne

Király szép leánya,

Gyönge Ilonája.

Onnét meghallgatá

Szomoru énekét

Rablókapitánynak.

Onnét haza méne

Király szép leánya;

Sirva feküvék le

Szép selyem ágyába,

Zöld selyem vánkosát

Könnyével öntözé,

Hires Biró Mátét

El nem feledheté

Király szép leánya,

Gyönge Ilonája.