Zavaros a Tisza,

Nem akar higgadni,

Még az éjjel Bogár Imre

Által akar menni.

Által akar menni,

Lovat akar lopni,

A szegedi nagyvásárban

El akarja adni.

»Nézz ki, babám, nézz ki,

Ablakod firhangján,

Amoda jön Bogár Imre

Sötét pej paripán.

Arany a zablája,

Réz a kantárszára,

Szabadkai szép leányok

Bámulnak utána.«

»Korcsmárosné, hallja!

Talán nem is hallja!

Nyissa ki hát a kapuját,

Hadd menjek be rajta!

Korcsmárosné, hallja!

Van-e paprikása?«

»Vagyon bizony egy bográcscsal

Vendégim számára.«

»Korcsmárosné, hallja!

Van-e vörös bora?«

»Söröm is van, borom is van,

Vendégim számára.«

»Korcsmárosné, hallja!

Van-e szép leánya?«

»Van leányom, szép leányom,

Betyárok számára.«

»Korcsmárosné, hallja!

Száz itcze bort hozna!

Megkinálom a vármegyét,

Hogy ne legyek rabja…

Hunczut a vármegye,

Nem iszik belőle;

Látom, hogy már azt akarja:

Holtig legyek rabja.

Hunczut a vármegye,

Meglesett bennünket,

Tiszahajlási csárdába’

Elfogott bennünket!«

* * *

Repülj madár, repülj,

Hej, Szabadka felől,

Az a hires Bogár Imre

Maga van egyedül…