Bodok felett vagyon egy kis sürü berek,

Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg.

Nem jó, Dávid, nem jó, sirni, keseregni,

Ha meglát valaki, hová tudsz ellenni?…

Az a fekete föld ketté hasadhatna,

Szegény Dancsuj Dávid belé borúlhatna;

De a fekete föld ketté nem hasadhat,

Szegény Dancsuj Dávid belé sem borúlhat.

»Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,

Ki az én bölcsőmet megrenditette vót;

Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,

Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,

Az ország rabjának.

Mennyi égen csillag, iró deák vóna,

Mennyi réten füszál, mind pennaszár vóna,

Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,

Veres tenger habja, mind tentalé vóna,

Az én sok bánatim még se’ férne reá,

Még se’ férne reá.«