»Isten jó nap’, Isten,

Szegedi biróné!

Add nekem a lányod,

Szép eladó lányod:

Egy pár pohár borért,

Szép köszönetemért!«

»Nincsen nekem lányom

Bölcsőben ringázom!«

»Van teneked lányod,

Piros bodor lányod:

Szegedi piaczon

Piros almát árult;

Vettem is már tőle,

Ettem is belőle,

Nagyon megszerettem

A te Tera lányod.«

»Lányom, édes lányom,

Eladtalak, lányom,

Egy pár pohár borért,

Egy szép köszönetért!«

»Anyám, édes anyám!

Kinek adtál, engem?«

»Jó Török Jánosnak

Adtalak én téged!«

Átkozott az apa,

Százszorta az anya,

A ki a gyerekit

Korcsmában beiszsza!

»Leány pajtásaim,

Kérjétek az Istent:

Mikor értem jönnek,

Hideg borzongasson;

Ha fél utra visznek,

Ugyan ki is rázzon;

Hogyha haza visznek,

Ki is terítsenek!«

Kitekintett Tera

Az üveg ablakon:

»Nézz ki, anyám, nézz ki!

Mit látok odaki!

Amott látok, anyám,

Egy fekete felhőt,

Közepében látok

Sárga lábu hollót!«

»A fekete felhő,

A fekete holló,

Sárga lábu holló:

Az az arany hintó;

Talán érted jönnek?!«

Mikor oda értek:

A hideg kirázta;

Hogy fél utra vitték:

Halál hideg rázta.

Kiáltja, kiáltja

A nyoszolyó asszony:

»Lassulj meg, lassulj meg,

Ifjú Török János,

Mert már elhanyatlik

A mi menyasszonyunk!«

Másodszor kiáltja

A nyoszolyó asszony:

»Lassulj meg, lassulj meg,

Ifjú Török János,

Mert már mindjárt meghal

A mi menyasszonyunk!«

Harmadszor kiáltja

A nyoszolyó asszony:

»Lassulj meg, lassulj meg,

Ifjú Török János,

Mert már úgy is meghalt

A mi menyasszonyunk.«

»Kocsisom, kocsisom,

Fogd ki a lovamat,

Legfutósabbikat.

Mondjad az anyámnak:

Ne úgy készüljenek,

Mint lakodalomra,

Hanem csak úgy jöjjön,

Mint szomorú torba!«

Mikor haza érnek,

Elkezdé siratni:

»Menyem, édes menyem,

Ha jó lettél volna,

Mézet adtam volna;

Ha rossz lettél volna,

Mérget adtam volna!«

Odamén az anyja,

Az ő édes anyja.

Elkezdé siratni:

»Vejem, édes vejem,

Csináltatsz-e néki

Diófa koporsót?«

»Csináltatok, szülém,

Márvány kő koporsót!«

»Meghuzatod-é hát

Azt a hat harangot?«

»Meghuzatom, szülém,

Mind a tizenhatot!«

»Eltemeted-e hát

Temető árkába?«

»Eltemetem, szülém,

Rózsás kert sarkába!«

»Megsiratod-e hát,

A hol senki sem lát?«

»Megsiratom, szülém,

Mindenek láttára!«

»Kikiséred-e hát

A pitvar ajtóig!«

»Kikisérem, szülém,

A sirja halmáig!«