Elment a madárka,

Üres a galiczka,

Irja levelébe’:

Visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő,

Búzaaratáskor;

Ha akkorra nem jő,

Szilvaaszaláskor;

Ha még akkor sem jő:

Tudom, sohasem jő.

Köszönöm, édesem,

Hogy eddig szerettél,

Arról sem tehetek,

Ha már megvetettél,

Nálamnál szebbeket,

Jobbakat kerestél.

Adjon is az Isten

Szebbet, jobbat, mint én,

Kivel a te szíved

Sohase nyugodjék!

Sohase nyugodjék,

Örökké bánkodjék,

Mint a tenger habja

Örökké hánykodjék!