Kimenék egy hegyre,

Benéztem egy völgybe,

Ott láttam édesem’

Talpig feketébe.

Ki kékbe’, ki zöldbe’,

Ki talpig veresbe’,

Csak az én édesem

Földig feketébe’!

… S ott egy nagy fa álla,

Annak kilencz ága,

Arra reá szálla

Kilencz tarka páva.

Hej, páva, hej, páva,

Tarka tollas páva!

Mért nem lehetek én

Bár egy perczig páva!

Hej, páva, hej, páva!

Ha én páva volnék,

Jó reggel felkelnék,

Folyó vízre mennék,

Szárnyam’ csattogtatnám,

Tollamat hullatnám;

Fényes tollaimat

Szép leány fölszedné,

Az ő édesének

Az ő kedvesének

Bokrétába kötné,

Kalapjába tenné!