III.

Két napig beteg volt. Egy hétig nem tudott aludni. Még vagy egy hétig irtózott a csontváztól. A következő héten már nem félt tőle. Még egy hét mulva megbarátkozott és bizalmaskodott vele. A rákövetkező héten kinevette. És még egy hét mulva, ha látogatói voltak és koszoruit, ajándékait megmutatta már, igy szólt:

– A legérdekesebb ajándékom nem ez. A mi felejthetetlen édes poétánk hozzám irta a szonettjeit és nekem hagyta örökségül a csontvázát. Ott van a sarokban a függöny mögött.