I.

A gömölyű, barna Dömötör Borbála este kiállt a kiskapuba és várt. Az állásban elfáradt és leült a padra. Csendesen ült a padon és várt.

Sokáig várt és már nyugtalankodni kezdett, amikor a szomszéd ház elől átjött hozzá az öreg Sebőkné.

– Kire vársz, fiam?

Borbála zavarodottan hallgat.

– Csak nem Pistára?

Borbála sápadtan kezd hebegni.

– Mert arra ne várj, jó lány. Az elment az esti vonattal Budapestre… onnan Amerikába szándékszik… haza se jön már talán többet.

Borbála fehérre válik, meginog és lefordul a padról.