VIII.

Sebők István fölmegy Dömötör Borbálához.

– Ide hallgass, – mondja neki keményen. – Én szeretlek… akárhogy van is… így is… Megmondom most, hogy el is vettelek volna… így is. Vittelek volna Amerikába. De mert az a gazember bátyád soha, de még csak nem is gondolt az én testvéremre… meg a tőle való édes gyerekére… hát én is itt hagylak. Megyek Amerikába.

– De Pista, – mondja a leány hebegve.

– Ne beszélj nekem, megyek Amerikába.

– De…

– Én nekem ne beszélj…

A leány végre szóhoz jut.

– De Pista, – mondja felindultan – hiszen… hiszen Péter… majd mindennap itt van Katinál.

– Mi? – kérdezi István elámultan.

– Igen… csak neked nem mertük megmondani… Neki se mertük… azért költöztem át ide… hogy ne találkozzatok… azt hittük, haragszotok egymásra…